számomra ellenszenves ez a hozzáállás, legyen az nő vagy férfi, feminista vagy sem. de feminista esetében különösen az. kifejtem, miért.
az egészet kezdjük ott, hogy vannak ezek a “minden nő szép” típusú feminista kampányok, de nem csak reklámok szintjén működik ez már, hanem feministák is mondogatják egymásnak előszeretettel, hogy nem érdekes, milyen kövér/sovány/akármilyen vagy, gyönyörű vagy úgy, ahogy vagy. arról, hogy a reklám része miért problémás, itt ez az írás, ami nagyon jó, én is ezt gondolom az egészről. az egymás önbizalmát növelni szándékozó dicsérgetéssel egyrészt ugyanez a probléma, hogy megerősítjük és fenntartjuk ezt a (baromira NEM feminista) rendszert, amiben a nő értékének jelentős része a külsejében, szépségében rejlik, az egyéb értékeiről (_személyiségéről_) tudomást sem véve. másrészt azért is problémás, mert sosem érzem őszintének, épp a fentiek miatt: azt érzem az ilyen dicséretek kapcsán, hogy a feladó és a címzett is tisztában van vele, hogy mindez csak a másik önbizalmának erősítését célozza, nem pedig tényleges dicséret a külsejét illetőleg. ilyen ál-bókokra pedig kinek van szüksége? nekem legalábbis biztosan nincs.
a “minden nő, tehát én is gyönyörű és tökéletes vagyok” üzenet ezen kívül azért ellenszenves nekem, mert én abban hiszek, hogy az ember folyamatosan dolgozhat, és jó, ha dolgozik magán, legyen az az intellektusa, a lelke vagy a teste. folyamatosan jobbá és még jobbá kellene válnunk, minden téren, elvégre nem ezért élünk többek között? hogy kihozzuk magunkból a lehető legtöbbet? nem egy általános (hímsoviniszta) mérce szerinti legtöbbet vagy legnőiesebbet vagy legszexisebbet, hanem a saját mércénk szerintit. és nem hiszem, hogy bárki is azt mondhatja, hogy neki már aztán semmi munkálkodni valója nincsen magán, ő így tökéletes, ahogy van.
márpedig egyes feministákról azt érzem, hogy szeretik azt a benyomást kelteni, hogy ők tökéletesen elégedettek magukkal - persze hogy valójában mi az igazság, az más kérdés. (nekem az a tippem, hogy nem ez, mert akinek tényleg rendben van az önbizalma, az egyszerűen nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, nem hangoztatja ezt magáról, hanem úgy viselkedik, hogy ez inkább sugárzik róla.)
én abban hiszek, hogy jó, ha van bennünk egyfajta “egészséges” önbizalomhiány, mert egyrészt mindig van hova fejlődnünk, másrészt azok a nők, akik esetleg tényleg komoly önbizalomhiányban élnek, és akiknek tényleg szolidaritásra és együttérzésre (vagy segítségre) lenne szükségük, nem attól fogják magukat jól és biztonságban és értékes társaságban érezni, ha még a feministáktól is olyanokat olvasnak, hogy milyen jó nők és milyen baromi magabiztosak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése