Nyitott kapcsolat

erről a témáról pár éve írtam ezt, de a poliamória kapcsán ez jutott eszembe. az itt (a nyitott kapcsolatról) kifejtett ellentmondásokat, nehézségeket arra is érvényesnek gondolom, sőt, annál még bonyolultabb az egész helyzet. bár még gondolkozom pár olyan fogalmon, amik sokszor előkerülnek az ilyen témák kapcsán (szerelem, birtoklás, szex "érzelmek nélkül"), ezekről lehet, hogy írok még, mindenesetre ezt a régi írást ide másolom:


"szóval EZEN gondolkoztam mostanában [érdemes a kommenteket is elolvasni], hogy ez konkrétan nálam mennyire működhet vagy mennyire nem. felmerült már korábban is, sőt, párkapcsolatban is felmerült, de a megvalósítását még nem próbáltam.

persze végül arra jutottam, hogy ez kapcsolattól, a két embertől függ, hogy működhet-e, ezért pl. azt sem tudom megjósolni, hogy nálam valaha lesz-e ilyen vagy sem, mert nem tudhatom, hogy milyen lesz az a helyzet, az a kapcsolat, ahol esetleg ismét felmerül a téma.

viszont pár dologra azért rájöttem, vagy legalábbis érdekesnek találtam gondolkozni ezen.

az egyik, hogy szinte biztos vagyok benne, hogy ez friss pároknál fel sem merül, legalábbis olyanoknál, akik ténylegesen szerelmesek egymásba. aztán évek múlva, amikor kicsit lecsendesednek az érzelmek, akkor elhiszem, hogy felmerül. tehát én alapvetően kétségbe vonom azt, hogy a nyitott kapcsolatban élők kölcsönösen szerelmesek egymásba. persze az is igaz, hogy nem mindenkinek ugyanazt jelenti a szerelem. de amit én annak tartok, annak része a kizárólagosság. de nem a másik birtoklása, nem a másik szabadságának korlátozása, hanem egyszerűen az az érzés, hogy összetartozom a másikkal, hogy teljes mértékben kiegészítjük egymást, szóval itt a teljesség átéléséről van szó szerintem, amiben fel sem merül az az érzés, hogy nem lennénk szabadok, sőt. és szerintem a most nyitott kapcsolatban élők kapcsolata is kezdetben kizárólagos kapcsolat volt, ami azért elmond valamit. ha pedig nem, akkor kétlem, hogy szerelmesek voltak egymásba (az én fogalmaim szerint).

nade. a lényeg, hogy mi van, ha elmúlik ez a teljesség / kizárólagosság érzése, mégis együtt akarnak maradni. és akkor jön ugye a nyitottság pártiak érve, hogy ha tényleg önmagáért, önzetlenül szeretem a másikat, akkor miért korlátozzam, miért ne élhetné ki a szexuális vágyait, ha ez okoz neki örömet? (és nekem meg az ugye, ha ő boldog, és teljes életet él.) meg ugye ott a másik "érv" is, hogy a vágy szinte mindenkiben megjelenik előbb-utóbb, és jobb-e ezt elnyomni, és hűséges maradni, jobb-e titokban megcsalni a párunkat, vagy jobb-e nyíltan, tehát hogy ilyenkor mi a legjobb, amit tehetünk. tulajdonképpen éppen erre kínál megoldást a nyitott kapcsolat, ahol a megcsalás felvállaltan, őszintén folyhat, tehát talán nem is számít megcsalásnak. bár kérdés, hogy a felek tényleg nem érzik-e annak, tényleg nem éreznek-e féltékenységet, vagy csak elnyomják magukban ezeket az érzéseket, és megmagyarázzák maguknak, hogy ez ezzel jár...

szóval ez az egyik bajom ezzel. az, hogy szerintem ez egyszerűen a féltékenység elnyomására épül az egyik oldalról (amikor a párom szexel mással), a másik oldalról pedig (amikor én szexelek mással) nem vagyok benne biztos, hogy ez az egész nem szimplán csak az önzőség és az áldozathozatalra képtelenség keveréke. mert ha abból indulok ki, hogy márpedig a féltékenység továbbra is része a kapcsolatnak (és mivel ez szerintem ösztönös dolog, eléggé valószínűnek tartom), akkor azzal, ha mással szexelek, féltékenységet, fájdalmat okozok a másiknak, tehát akkor hogy szeretem én őt? és nem csak fájdalmat okozok neki, hanem még ráadásul lemondásra is képtelen vagyok érte, képtelen vagyok áldozatot hozni érte, feláldozni a szexuális sokféleség iránti vágyamat. vagy ezek szerint a szexuális vágy, a kíváncsiság kiélése fontosabb dolog annál, mint az, hogy ezzel megbántom őt. lehet. lehet, hogy érezhet valaki ilyesmit, nem tudom.

tehát a lényeg, hogy a nyitott kapcsolatban élők szerint az az igazi önzetlen szeretet (szerelem?), én viszont épp arról írtam, hogy ez éppenhogy önző, és a másiknak fájdalmat okozó szeretet. szóval nem tudom. valahol szerintem mindkét oldalnak van igazsága, különben nem lenne ennyi válás meg megcsalás...

szóval én oda jutottam, hogy míg az egyik, a hagyományos párkapcsolat is valahol egy ösztön elnyomását szorgalmazza, és arra épít (a mások iránt fel-felbukkanó szexuális vágy), addig a másik, a nyitott kapcsolat is pontosan ezt csinálja, mert az meg a féltékenység elnyomására épít.

tehát szerintem hosszú távon tulajdonképpen egyik sem felel meg teljes mértékben az emberi természetnek, legfeljebb csak bizonyos, speciális esetekben. (mert lehetnek hosszú távon működő hagyományos és nyitott kapcsolatok is, én nem zárom ki.)

éppen ezért én arra jutottam magamra vonatkoztatva a dolgot, hogy akkor már a nyitott kapcsolatnál jobb, ha szakítanak egy időre (vagy örökre) a felek. egyrészt mert akkor lehet, hogy pl. újra fellángolnak az érzések egymás iránt, és rájönnek, hogy mégsem vágynak másra, semmilyen szempontból, másrészt meg ha ez mégsem történik meg, akkor meg mindketten szabadok lesznek egy új szerelemre, ami lehet, hogy egy időre megint irrelevánssá teszi az életükben ezeket a kérdéseket. persze más a helyzet, ha házasságról, esetleg gyerekekről is van szó, hogy akkor is inkább szétmenjenek-e. főleg akkor, ha egyébként teljesen jól megvannak együtt, csak mondjuk az egyikükben (vagy jobb eset, ha mindkettőjükben) megvan ez a kíváncsiság. akkor esetleg működhet a nyitott kapcsolat, bár én nem gondolom, hogy ez garancia lenne bármire is, sőt, lehet, hogy épp ez fog a kapcsolat végéhez vezetni. ami nem feltétlen tragédia, csak az a lényeg, hogy nem gondolom, hogy a nyitott kapcsolat a boldogság ígérete lenne. sőt. igazából pont az ígéret az, ami hiányzik belőle, ami miatt állandósulhat a bizonytalanság-érzés a felekben, amit nem biztos, hogy mindenki olyan jól tud kezelni, elviselni.

tehát a lényeg, hogy szerintem nincs megoldás. a hagyományos és a nyitott kapcsolat is épp ugyanannyira önző és önzetlen egyszerre, én azt gondolom. (bár szerintem eleve nem létezik olyan, hogy önzetlen szeretet, legalábbis még próbálom keresni, megérteni ezt a dolgot, de ez más téma. most arról írtam, amit általában önzetlen szeretetnek szokás hívni.)

szóval

1) önző vagyok, mert elvárom, hogy a párom csak velem szexeljen, de önzetlen vagyok, mert cserébe én is lemondok arról, hogy mással szexeljek.

vagy

2) önző vagyok, mert mással is szexelek, de önzetlen vagyok, mert cserébe engedem, elnézem, ha a párom mással is szexel.

lehet választani. :D

(hogy ez az élet milyen elbaszott, tejóisten. vagy ez is csak olyan tipikusan EMBERI. megoldhatatlan, feloldhatatlan, ellentmondásos, állati-isteni.)

(... és akkor mindez csak arra érvényes, ahol a harmadik - negyedik szereplő kizárólagosan csak szexuális partner. abba még bele sem gondoltam, hogy mi a helyzet akkor, ha ennél több, ahol esetleg barátság, vagy komolyabb érzelmi kötődés is jelen van.)"