Transzneműség, feminizmus 2.

az első rész itt. és az első részre adott válasz a Transzakció blogon.

már kicsit jobban értem a dolgot, azt hiszem, bár talán nem is magát az érzést érzem át jobban (hogy mit érezhet egy transznemű), hanem azt látom talán világosabban, hogy hol, miért is lehetnek bennem az ellentmondások. először is:

1) a nemi identitás kérdése: igazából ez az, ami világosabb, hogy valójában az azonosulási folyamat az, amiről itt szó van, ill. ami lényeges az egészben. tehát ennek következménye az, hogy a transznemű "korrigálni" szeretné a természet "hibáját". viszont ezzel megint gondom van, már nem úgy, hogy márpedig ne tegyék, hanem simán csak úgy értem, hogy én a transzneműséget (vagy mondjuk a homoszexualitást) nem feltétlen érzem korrigálásra szoruló hibának, amiről tulajdonképpen már a "természet sokszínűsége" c. részben is írtam. szóval valahol itt tér el talán leginkább a gondolkodásunk (vagy az elveink), hogy én nem feltétlen szólnék bele ott a természet rendjébe, ahol nem érzem (mondjuk egészségügyi szempontból) szükségesnek vagy hasznosnak. persze valószínű, hogy aki átesik a nemváltáson, az utána lelkileg jobban fogja érezni magát (ami szintén egészségügyi szempont ugye), de ez szerintem főképp a jelenlegi (intoleráns, szexista, hímsoviniszta) társadalmunk miatt van így, persze lehet, hogy tévedek, és egy ideális társadalomban is ugyanúgy szükségét éreznék a transzneműek a nemváltásnak - ezt mondjuk jó lenne tudni.

kicsit más téma, de az is jó kérdés, hogy milyen lenne egy számomra ideális társadalom gender szempontból? nyilván az egyenjogúságon, egyenrangúságon kívül valamennyire eltűnnének, elmosódnának a férfi-női nemi szerepek, jellemzők (nem a biológiaira gondolok, bár akár az is) - és itt jön be a transzneműség kérdése, mert akkor talán eleve nem lenne benne a gyerekekben az a késztetés, hogy valamelyik nemmel (és nemi szereppel) azonosuljon a kettő közül, hanem eleve kiélhetné, megélhetné mindenki a férfias és a nőies oldalát is. (mondjuk eleve kérdés, hogy mit nevezünk férfias ill. nőies oldalnak, tulajdonságnak - most az eddigi felfogás alapján írtam így az egyszerűség kedvéért.) szóval bennem most ez az ellentmondás / kérdés született, hogy vajon egy ilyen (számomra ideális) társadalomban is léteznének-e egyáltalán transzneműek, ill. mennyire függ a nemváltási "késztetés" az aktuális társadalomban tapasztalt gender rendszertől? nyilván ezt nem tudhatjuk pontosan, de szerintem érdemes és érdekes rajta elgondolkozni.

2) ez is érdekes dolog: számomra a nem a legjobb önkifejezési forma. - csak mert ez is valószínűleg olyasmi, amit csak egy transznemű érezhet így. és megint csak az jut eszembe, hogy de mi lenne egy nem a férfi-nő pólusokra épülő rendszerben... mert nyilván a mai társadalmunkban ez egy alapvető és (sajnos?) sok mindent meghatározó kategória, hogy valaki nő vagy férfi. de én meg azt érzem, hogy ideális esetben ennek nem kellene így lennie, mert ez egy mellékes dolog, és alapvetően az ember EMBERSÉGE az, ami fontos, amire figyelni kéne, amit fejleszteni kéne, amiben az önkifejezést is meg kéne találni... ugyanakkor az ember is élőlény, és van egy biológiai "oldala" is, aminek része a neme is, a szexualitása is, az ösztönei is, szóval ezért is lenne nehéz egy ideális társadalmat elképzelni, mert annyi oldala van az embernek, és nehéz mindet összhangba hozni, úgy, hogy egyik se legyen elnyomva, mert az meg tudjuk, hogy nem sok jóra vezet. mindenesetre szerintem minden egyes embernek szép feladat, hogy egyensúlyba hozza a biológiai (testi, ösztönös) és a szellemi, lelki, "isteni" oldalát, nem csak a transzneműeknek.

3) a semleges neműséget nem egészen úgy értettem, hogy a transznemű vagy interszexuális embereket hivatalosan is elismerik, hanem úgy, hogy akárki válhasson (akár biológiailag is) semleges neművé... mármint egy távoli jövőben ilyet is el lehetne képzelni.