Az áldozathibáztatásról

nemrég megjelent ez az olvasói levél, amivel kapcsolatban ismét eszembe jutott ez a téma. csak mert más, hasonló külföldi sztorikat is olvastam korábban, ahol szinte egyöntetűen az volt a feminista álláspont, hogy ilyen esetekben az áldozat hibáztatása milyen szemét, hímsoviniszta dolog, és hogy egyértelműen NEM az áldozat felelős, ha ilyesmi történik vele.

nos.

ebben nem teljesen értek egyet ezzel az általános feminista állásponttal. ugyanis szerintem nagyban függ a körülményektől, a konkrét esettől, hogy hogyan ítéljük meg a dolgot. nyilván NEM arról beszélek, hogy az áldozat a hibás, ha ilyesmi történik vele, azt viszont igenis gondolom, hogy a fenti esetben is pl. az áldozat felelőtlensége, hülyesége is említendő dolog, az erőszaktevő nyilvánvaló elítélése mellett. szóval én úgy fogalmaznék, hogy hibát (=bűnt) csak a tettes követett el, viszont a potenciális áldozat sok esetben elkerülheti, hogy áldozattá váljon, ha körültekintő és felelősen, okosan, óvatosan dönt és viselkedik ilyen helyzetben. és szerintem igenis ERRE IS meg kell tanítani a lányokat, mert hiába mondják a feministák (és 100%-ban igazuk is van), hogy a fiúkat kellene úgy nevelni elsősorban, hogy ne tegyenek ilyet, de sajnos nem élünk ideális társadalomban, így ebből a szempontból szerintem jobb félni és félteni, mint áldozattá válni... természetesen CSAK olyan esetekről beszélek most, amelyekben az erőszak ilyen módon elkerülhető, és nem arról, amikor valakit mondjuk megtámadnak az utcán, csak mert "túl rövid" a szoknyája vagy akármi. az más kategória szerintem, mint öntudatlanságig lerészegedni és elmenni egy idegennel akárhová, ahova visz... ez inkább ahhoz hasonló, amikor valaki mondjuk nyitva hagyja az autóját és másnapra ellopják. nyilván nem vagyok hibás, amiért nyitva hagytam, és nem "érdemlem" azt, hogy ezért ellopják, de azt hiszem, jobb tisztában lenni azzal, hogy vannak nem éppen tisztességes szándékú emberek is, így ha valami értékes számomra, akkor arra jobb vigyázni... szóval ez szerintem nem vagy-vagy kérdés, ahogy ezt sokan látják, hogy "ki a hibás, a tettes vagy az áldozat", mert egyrészt nem lehet egy szinten említeni a kettőt, másrészt meg mert mindketten tudnak tenni azért, hogy ne történjen ilyesmi.

bár most a rövid szoknyás kérdés elgondolkoztatott, hogy mégis akkor hol van a határ, amit egy nőnek ajánlatos betartania óvatosság terén, nyilván nem kéne ilyen határnak lennie, de muszáj lennie, amíg egyrészt hímsoviniszta, másrészt erőszakos bűncselekményekkel teli társadalomban élünk... szóval nehéz téma. (hacsak nem valaki olyan harcos feminista, hogy még a saját testi-lelki épségét is kockáztatja, csak mert hisz valamiben, amiben - sajnos - a társadalomnak nem elég nagy része...)